Overlijdensbericht en herinneringsplaats van

Sziebertné Peuser Gabriella

03-09-197621-01-2020
      A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny., nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel (...) Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet; ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet (1 Kor. 13,1-8,3).

      Voeg uw reactie of herinnering toe met:

      Tips over condoleren of herinneringen delen?

      • Családi Képek
        reactie 3   |   niet OK

        Peuser - Balatonfüred
        28 februari 2020

        Deel deze pagina:

      • Találkozások
        reactie 2   |   niet OK

        Az első kép az áltános iskolai ballagásunkon készült és mindig egy nagyon kedves kép marad a számomra. Egy csodálatos és élményekben gazdag időszakot zártunk le.

        Nyolc évig nem csak osztálytársak voltunk de legjobb barátnők is. Még alig kezdtük el az általánost és már össze is barátkoztunk. Sülve főve együtt voltunk és mindent együtt csináltunk. Együtt jártunk szolfézsra a zeneiskolába, énekkarra az anyukádhoz és később művészi tornára a Zsóka nénihez. Sok mindenben hasonlítottunk egymásra. De persze különböztünk is egymástól: te szőke voltál, én meg barna, neked az atlétika ment, nekem meg a torna. És ne feledkezzünk meg a rendszeres ifjúsági zeneakadémiai látogatásokról sem, amit anyukád szervezett a gesztenye püré és somlói galuska társaságában. Mikor a műsorfüzet néha a páholyból az alattunk ülők fején landolt. Meg az olimpiai öt próbás gyalogtúráról a hóban. Amikor eltévedtünk és egy félórás késéssel találtunk csak vissza a többiekhez. Vagy amikor úgy esett az eső, hogy úgy döntöttünk hogy a szolfézs óra helyett inkább barbie ruhát csinálunk anyukád vadonatúj kék anyagából. Szegény nem tudom min döbbent le jobban, hogy nem mentünk el a zeneiskolába vagy hogy belevágtunk az új anyaga kellős közepébe. És még lehetne tovább sorolni a dolgokat.

        Amikor összeismerkedtél Péterrel és komolyabbra fordult a dolog, sosem felejtem el, hogy egy Kodály hangverseny alkalmából, a ruhatárban beszélgettünk és azt mondtátok, hogyha a jó Isten is úgy akarja akkor ti sok gyermeket szeretnétek később. És ez meg is adatott.

        Én közben elkerültem Hollandiába, ti meg először Pestre majd Nagykovácsiba költöztetek. De amikor találkoztunk minden ugyanonnan folytatódott ahol abbahagytuk. Mintha megállt volna az idő. Sosem kellet keresnünk a szavakat vagy azon gondolkoznunk hogy miről is beszélgessünk.

        Aztán beteg lettél. Hirtelen nagyon beteg. És a telefonban mégis nevettél. Amikor meglátogattalak mindig derűs és mosolygós voltál. Úgy csodáltalak érte, hogy hogyan vetted a nehezebbnél nehezebb akadályokat. És a családból is mindvégig a béke és a nyugalom sugárzott.

        Amikor utoljára talákoztunk úgy váltunk el, hogy a legközelebbi viszont látásra. Itt vagy ott. Még olyan jó lett volna sok mindent együtt csinálni itt, de egyszer még majd bepótoljuk ott. Egy másik formában, de bepótoljuk ott. Hálás vagyok, hogy megismerhettelek és köszönöm az együtt töltött szép időket. Sok erőt és a jó Isten vigasztalását az egész családra!


        Katalin -
        12 februari 2020

        Deel deze pagina:

      • Fényképes emlékek
        reactie 1   |   niet OK

        Szilvia - Esztergom
        12 februari 2020

        Deel deze pagina:

      Laat nabestaanden weten dat u aan hen denkt

      Plaats een reactie

      Inspiratie nodig voor uw reactie?


      De mooiste herinneringen zijn vaak eenvoudige momenten waar je het eerst aan denkt. Condoleances zijn vaak de woorden die als eerste in je opkomen om verdriet te delen.


      Tips nodig voor het schrijven van condoleances of herinneringen?


      Niet iedereen die reageert kent zowel de nabestaanden als de persoon die overleden is.
      Het gaat om uw betrokkenheid, een reactie plaatsen is dan altijd gepast.